Zenevédelem

A nagyobb kiadócégek, Universal, Sony BMG, EMI és Warner kitalálták, hogy annak érdekében, hogy visszafogják a zenéik illegális terjedését, egy új, védelemmel ellátott korongon jelentetik majd meg őket. Ennek a védelemnek a neve DMR, a poénja pedig az, hogy csak megfelelő lejátszók képesek leolvasni őket. Ez tehát azt jelenti, hogy a vásárló meg kell vegye az új típusú lemez mellé a megfelelő új típusú lejátszót is. Ez az elmélet a tervezők részéről.

A vásárló viszont másképp látja. Inkább nem veszi meg az új típusú CD-t, hanem inkább a hagyományosat, mivel nem akar új lejátszóba fektetni. És persze ezt meg is teheti, mivel egyetlen kiadó se engedheti meg, hogy csak az új technológiát használva adjon ki lemezt. Tehát a polcokon ugyanaz az album megtalálható úgy az új mint a régi hordozón (amit könnyen lehet másolni és többszörözni).

Na most már, ahhoz, hogy a vásárló áttérjen a befektetéseket igénylő új médiumra, valamivel motiválni kell őt. Ez lehetne egyik oldalról az, hogy az új lejátszók csak az új, védett rendszerű lemezeket játsszák le. Ez azonban nagy összefogást igényelne a kiadók és a lejátszó gyártók között. A másik megoldás pedig az lenne, ha az új albumok csak az új médiumokon jelennének meg, ez viszont, mint már láttuk nagyon sok veszteséggel járna, az elején legalább is.

Az adatok pedig azt mutatják, hogy a megjelenő albumok 90%-a még mindig a hagyományos CD-ken jelenik meg, azaz hiába minden másolásvédelem és a belefektetett óriási összegek, a problémát nem oldották meg. Ez egy nagyszerű példa arra, hogy hiába köhögnek a multik, ha az egerek másképp látják.

[p146]

~ Szerző: p146 on február 9, 2007.