Márius csodálatos élete – 2. rész
Írtam már Marius-ról egyszer régebben, de aztán nem nagyon fértem gépközelbe egy ideig, szóval, nem volt hogy beszámoljak a szomszédom kis világáról. Megígértem, hogy Annáról, Marius partneréről is írok egy keveset. Hát szép lány, nagyon csínos feneke van, és kellemes, kifejező arca. Ezt persze nem csak az ablakból leskelődve láttam, hanem majdnem személyesen is találkoztam vele. Ez úgy volt, hogy egyszer csak összefutottam vele az egyik boltban, itt a negyedben és felismertem. Akkor volt időm megfigyelni, és ha már ott volt a lehetőség többet bénáztam a tej- és kenyérvásárlással, mint azt általában szoktam.
Megszólítani természetesen nem mertem. De szép hangja van. A román lányokra jellemző, hogy szép a hangjuk. Olyan kellemes de mégis erőteljes és magabiztos. Ezt mind abból a pár szóból tudom, amit a kiaszásnővel váltott. Aztán az üzletből ki már nem követtem túl közelről, mert féltem, hogy feltűnő leszek, csak jó távolból néztem, hogy merre veszi útját. Ja igen, kellemes illata is volt, nem tudom milyen parfüm lehetett, de tetszett.
Azóta többször is törtem a fejem, hogy milyen lehetőségeim vannak egy személyesebb találkozásra velük. De ez persze inkább elméleti szinten ment. Ha például lett volna kutyájuk, akkor sétáltatás közben beléjük köthettem volna valahogy és elbeszélgethettünk volna. Valahogy ez mindig megtöri a jeget, ha akad egy közös téma, aminek neki lehet fogni. Még az is megfordult a fejemben, hogy beszerzek egy pár Őrtornyot meg Ébredjeteket és azokkal állítok be hozzájuk, hátha sikerrel járok. De nem olyan egyszerű ez mint az amcsi filmekben, ahol a főszereplő szerelőnek adja ki magát, aztán még a NASA-hoz is beengedik.
Közben persze megtudtam, hogy hol dolgozik Marius, de erről legközelebb, ha érdekel valakit.
the6er
unplugged 
milyen a kifejező arc? mit fejez ki?
a hajnal negyedben a kancsi neni, akinek a férje süket volt, a szőke maca lánya olaszországban dolgozott, a manele fan macsó fia pedig spanyolországban, nem sokat vacilált az ismerkedéssel. beköltözés után az első adódó alkalommal rámköszönt, hogy bună zua és kérdezősködött az egyetem, a lakótársak és az ismerősök felől. 🙂 azt is pontosan tudta kik laktak előttünk a lakásban és mi a lakásban levő dolgok története. ez utóbbi sztorikból regényt lehetne írni.
Úgy értem azt, hogy kifejező arc, hogy nem az a bamba pofa, amelyik ugyanazzal a maszkkal sír és kacag, hanem sokat sejtető arc, amiről nem nehéz leolvasni az éppen aktuális érzelmeket, amik a vonásokat formálják.
Cs, úgy látom vannak emberek, akinek az ismerkedés sokkal könnyebben megy, mint nekem. Engem még senki se támadott így le, pedig jó volna elbeszélgetni néha olyan emberekkel, akikről tudod, hogy soha többé nem fogsz találkozni. Igaz, hogy a te esetedben nem ez a helyzet, csak így eszembe jutott 🙂
És te várod ezeket a találkozásokat a nénivel, amikor a regényre valót tálalja, vagy inkább megtanultál a balkonon keresztül közlekedni?
Köszönöm! 😀 Jöhet a 3. rész, nem úszod meg!
the6er: elkerulhetetlen volt es ahogy meglatott mar folytak is belole a sztorik.
máriusz egy évig dolgozott spanyolországban. ezt a szlovén-olasz határon mesélte el nekem, amikor éppen őrségváltás volt, és szünetelt a romániai turisták szivatása c. program. máriusz egy nagyon beszédes, merész, férfias alak. pimaszul végigfürkészi az embert, hogy az asszonyról ne is beszéljünk… meghívott egy kapucsínóra a dutyi-free melletti bódéba, és elmesélte életét. már kisgyermekként szembesült a világ agresszív, multikulti hangjaival: a felső szomszédai keresztúri rokkerek voltak; alattuk egy manelista tirsofőr lakott, aki többnyire úton volt, de időnként bőgette gucát… ánát egy turkálóban ismerte meg, egy UNISEX címkéjű polcnál. szerelmük… (folyt.köv.)
Úgy látom mindenkinek megvan a saját Marius-a 🙂